(HU)
Amikor már látszik az irány
Ez a hét végre nem csak a haladásról szólt, hanem a lezárásról is.
Az Absurd Empire-en teljes egészében elkészültek a Moldova és Transznisztria témák. Nem félkész ciklusok, nem „majd még visszatérek rá” jegyzetek, hanem kerek, lezárt történeti egységek. Jó érzés volt végignézni rajtuk úgy, hogy most először nem maradt bennem hiányérzet.
Dunaszerdahely esetében már tényleg csak apró finomítások vannak hátra. Szövegritmus, hangsúlyok, átvezetések – az a fázis, amikor már nem új tartalom születik, hanem a meglévő anyag kapja meg a végső formáját.
A borítókép alapján valószínűleg sokan kitaláltátok, mi készül most.
Igen, elkezdtem a közel-keleti meséket is írni. Régóta itt volt a fejemben, de most jutottam el oda, hogy tényleg időt és figyelmet tudjak szentelni neki. Libanon különösen régóta váratott magára – most végre nem sietve, nem útinaplóként, hanem történetként foglalkozom vele.
A Reenactor.hu oldalán közben vegyesebb volt a hét.
A magazin utolsó 5%-ával továbbra sem boldogulok. Most kifejezetten az az érzésem, hogy messze vagyok a végétől – mint Makó Jeruzsálemtől. Tudom, hogy hiányzik még belőle valami, de egyelőre nem állt össze, hogy pontosan mi az. Ez most kifejezetten nyomasztó állapot: már majdnem kész van, mégis távolibbnak tűnik, mint amikor félkész volt.
De teher alatt nő a pálma. Ezek azok a pillanatok, amikor a feszültségből végül jobb megoldások születnek.
Közben azért történtek előrelépések is.
A keresési felületeken több helyen magyarázó szövegek jelentek meg, így a találatok már nem csak listák, hanem értelmezhető belépési pontok lettek. Ez egy régi hiány volt, most kezd igazán élni a rendszer.
És elkészült egy új fejlesztés is, kifejezetten a tábori élethez és bemutatókhoz kapcsolódóan.
Mostantól 5×10 cm-es, nyomtatható címkéket lehet generálni. A működés egyszerű: beállítjuk a megfelelő szűrést, erre készül egy QR-kód, amit ki lehet tenni a terepen.
Egy konyha mellé, egy ládára, egy asztalra – a látogatók egyetlen mozdulattal be tudják hívni a kapcsolódó korabeli leleteket, magyarázatokkal együtt.
👉 Ki is próbálhatjátok.
Mellékelek egy konkrét példát a QR-kódra, amit már most le lehet tesztelni. Pont úgy működik, ahogy élesben is fog: egy szkennelés, és máris ott a háttértartalom.
Ez még csak az első lépés, de jól mutatja az irányt: a tárgy nem csak ott van – története is van, azonnal elérhetően.
Köszönöm, hogy itt vagytok és támogatjátok ezt az építkezést.
A következő hetekben Libanon, a magazin lezárása és ezeknek a rendszereknek a terepi finomítása lesz fókuszban.
(EN)
When the direction becomes visible
This week was not only about progress, but finally about closure.
On Absurd Empire, the Moldova and Transnistria topics are now fully completed. These are no longer half-built series or “I’ll get back to this later” notes, but finished, coherent narrative blocks. For the first time in a while, I could look at them without feeling that something was missing.
In the case of Dunajská Streda, only minor refinements remain. Rhythm, emphasis, transitions – this is the stage where no new content is created, only the final shape of what already exists.
Based on the cover image, many of you probably guessed what comes next.
Yes, I’ve finally started writing the Middle Eastern stories as well. This has been in my head for a long time, but only now did I have the time and mental space to really focus on it. Lebanon, in particular, has been waiting for a while – and now I’m approaching it not as a travel log, but as a story.
On Reenactor.hu, the week was more mixed.
I’m still struggling with the last 5% of the magazine. Right now it genuinely feels like the end is very far away — as far as Makó is from Jerusalem, to borrow a Hungarian saying. I know something is still missing, but I haven’t yet figured out what it is. This is a frustrating phase: the project is almost finished, yet it feels more distant than when it was only halfway done.
Still, pressure tends to produce better ideas. These are usually the moments when the real solutions finally emerge.
There has been progress elsewhere as well.
On several search pages, explanatory texts have been added, so results are no longer just lists, but actual points of entry. This was a long-standing gap, and the system is finally starting to feel alive.
A new feature has also been completed, specifically for camp life and live demonstrations.
It is now possible to generate 5×10 cm printable labels. The workflow is simple: set the appropriate filters, generate a QR code, and place it on site.
Next to a camp kitchen, on a crate, on a table – visitors can scan it and immediately access related historical artefacts with explanations.
👉 You can try it yourselves.
I’ve attached a concrete QR code example that you can already test. It works exactly as it will in real use: one scan, and the background content is there.
This is only the first step, but it clearly shows the direction – the object is not just present, it comes with its story, instantly accessible.
Thank you for being here and supporting this work.
In the coming weeks, the focus will be on Lebanon, finishing the magazine, and refining these systems for real-world use.