Jelenlegi helye: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Leltári szám: SzIKM 88.1.1-4., 7-8
Anyaga: réz
Leírás: A váli gótikus templomtorony közvetlen környékének régészeti hitelesítő kutatása során feltárt egyik hulladékgödörből a hódoltság kori török fémművesség kiemelkedő értékű emlékei: egy nagyobb rézedény, főző- és étkészlet darabjai kerültek napvilágra. Közülük hat edényt lehetett teljes mértékben restaurálni, a többiből sajnos csak bizonytalanul meghatározható töredékek maradtak. A tárgyakat vörösréz lemezből kalapálták, helyenként forrasztások nyomai és szegecselések is megfigyelhetők voltak. A hiánytalanul értékelhető, „ép” edények: 1. Egyenes peremű, kerek, lapos tál, díszítetlen. E, törökül „tava”, ill. – a magyarban is meghonosodott – „tepsi” néven ismert sütőtálat avagy serpenyőféleséget alkalmasint kávé, gyümölcs, édesség felszolgálásához tálcaként is használták. 2. Vízszintesen kihajló peremű, kerek, lapos tál, öblét bepontozott rozetta-motívum díszíti. Utóbbi bizonyossá teszi tálca voltát. Nagyobb mérete azonban azt a lehetőséget is felveti, hogy keleti szokás szerint, egyszerű lábszerkezetre állítva, párnákon körbe ülhető asztalkaként – törökül „szini” – is szolgálhatott. 3. Főző üst, lapított gömbtestén rövid, hengeres nyak ül. Függesztőfüle szegecselt felerősítésű hurkokba kapcsolódik. Török neve rokon a magyaréval – „bakracs”- miként hajdani funkciója is azonos volt. Esetenként vizesedényként, vallási célokra is használták. 4. Kiöntőcsöves korsó, a körte formájú, bepontozott díszű testen hosszú, alsó részén bordával tagolt nyak ül. Kiöntőcsöve ívelt, hasonló vonalú, bepontozott díszű szalagfülén egykori fedő meglétére utaló, S-alakú csatlakozó tag ül. Török neve „ibrik”, mely mind a magyar, mind a balkáni nyelvekben meghonosodott. Kávét, teát, szörpféléket szolgáltak fel benne, de szerepet kapott az iszlám imádkozáshoz kapcsolódó rituális mosdásban is. 5. Talpas tál, vízszintesen kihajló, keskeny peremmel záruló félgömbös teste alacsony, csonkakúpos talpon ül. A török hódítók egyik legkedveltebb étkezési edénye volt a „szaban”. 6. Kupa, felfelé enyhén szélesedő, hengeres testtel. Egyszerű pereme alatt bekarcolt, négyes vonalköteg fut körbe, egy ponton egykori fül és fedő meglétére utaló szegecslyukkal. A „masrapa” nevű ivóedény kerámia változatai is igen népszerűek voltak. A Válón napvilágot látott rézedény együttes biztos kulturális jele az itteni török katonai jelenlétnek, miután ezen – elsősorban balkáni (boszniai) műhelyhatásokat mutató – edényfélék hazánkban csak a török és délszláv helyőrségű várak, palánkok emlékanyagában tűnnek fel. A lelet tehát ilyen minőségében is alapvető fontosságú régészeti bizonyítékot szolgáltatott (számos egyéb megfigyelés mellett) az eddig csupán írott forrásokra alapozott feltevéshez: a község 102 középkori templomának kőfalait és tornyát felhasználva épült meg – az 1550-1686/88 között számos harci esemény helyszíneként ismert – váli török palánkvár. Forrás: 125 év – 125 tárgy, Válogatás a Fejér Megyei Múzeumok gyűjteményeiből, 102-103. o., 1998, Székesfehérvár
Beküldte: mill
Eredeti link: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/xvii-szazad/tabori-felszerelesek/konyha/edenyek/rezedeny-egyuettes-val
Forrás: http://mek.niif.hu/09400/09439/09439.pdf
