Jelenlegi helye: Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Magyarország
Leltári szám: Pig. Jank. 331
Anyaga: arany, foglalt gránát-, ametiszt- és topázkövekkel, apró gyémántokkal, gyöngyökkel, öntött, kalapált, poncolt, vésett, cizellált, opak fehér, világoskék és levendulakék, fekete, áttetsző zöld és vörös beágyazott zománccal, m.: 10 cm, sz.: 6 cm
Leírás: süvegdísz.Áttört, virágos, leveles, indadíszes, zománcos alaplemez, melyre csavarral és dróttal rögzítették az öntött, poncolt és vésett, figurális díszű középtagot. Az alaplemezre csavarozva alul és fölül két tokos, zárt foglalat, bennük egy kisebb, nyolcszögletű, táblás csiszolású topáz (alul) és nagyméretű, nyolcszögletű gránátkövek láthatók. A középtagon két, szintén zárt, tokos foglalású, nagyméretű kő: alul egy négyszögű gránát, fölötte nyolcszögletű ametiszt. Az áttört alaplemez különböző részeire átfúrt gyöngyöket rögzítettek a furatba fűzött dróttal. Az alaplemez fölső részén kalapált, nagy akasztóhorog, a süvegre, kalpagra való rögzítésre, de az ékszert esetleg szalagra akasztva függőként is viselhették. Az ékszer jelen állapotában két 17. század eleji ékszertöredéknek az egybeépítéséből keletkezett. A nyolcast formázó középtag jól illett az alaplemez közepén elhelyezkedő üres mezőkbe, így láthatóvá vált a középtag hátoldalán a finom, transzlucid zománcos virágos díszítés. A középtag alsó részén megfigyelhető az eredetileg csüngő felakasztására szolgáló, zománcos hurok, mely a jelenlegi állapotban funkciótlan. A középtag őz- és sasfejet mintázó keretelése, a finom vésés és poncolás aló. század végétől kedvelt plasztikus, figurális díszű ékszerekkel rokon, bár az öntött kerettel egybeépített foglalat inkább a másodvonal műveire volt jellemző. Az alaplemez kvalitásos, a zománcozásban is járatos mester munkája. A három csüngő és a gyöngydísz valószínűleg az egybeépítés idején került az ékszerre. Az akasztóhorog az alaplemez fölső részének szerves folytatása, nem látszik forrasztás nyoma, tehát az alsó rész eredetileg is akasztásra való ékszer számára készült. Jankovich Miklós kézírásos leltárkönyve szerint a tárgy egyik fontos üzleti partnere, Totesz Izsák közvetítésével került birtokába 1832 előtt. Totesz egy Bánffy grófnőtől jutott hozzá, csere útján. Jankovich – valószínűleg Toteszre hagyatkozva – a művet Bocskay István süvegdíszenek nevezi, melyet Lalla Mehmed nagyvezértől kapott 1605. november 11-i találkozóján, a szultán által küldött koronával együtt. Jankovich meghatározását a szemtanúk ismert beszámolói (Bocatius János, Homonnai Drugeth Bálint, Alvinczi Péter) nem támasztják alá. Azok ugyanis egybehangzóan koronáról és kardról (szablyáról), illetve díszes öltözékekről szólnak, mint a nagyvezér által átnyújtott ajándékokról. A meghatározást valószínűtlenné teszi az ékszertöredékek határozottan nyugati jellege is. Homonnai Drugeth Bálint naplója a találkozó másnapján esett váci eseményekről írva említi, hogy az erdélyiek itt nyújtották át a fejedelemnek a rác despota koronáját, aranyövét és aranytollát. Utóbbi valószínűleg süvegdíszt jelöl, de a jelen tárggyal ez sem azonosítható. (Vö. Bocskai István és Lalla Mehmed nagyvezér rákosmezei találkozója. – Bocskai kíséretében a Rákosmezőn. Kiad. Csonka Ferenc,Szakály Ferenc. Budapest 1988, 74, 82-83, 137, 151.) A 17. századi részekből valószínűleg a 18-19. század fordulóján vagy a 19. század elején építették egybe ötvösművünket. A Jankovich-gyűjtemény más, szintén Totesz által közvetített darabjain is megfigyelhetők ilyen „feljavító” beavatkozások. Jellemző, hogy a 20. század ízlése hogyan dolgozta fel ezt: a kilencvenes évekig a szakma 19. századi historizáló alkotásként határozta meg a kiállított darabot.Irodalom:Mikó Árpád (szerk.): Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2002.Kiss Erika – VII. Tárgyak emlékezete. In: Mikó Árpád – Sinkó Katalin (szerk.): Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, 2000/3. 448. o.
Beküldte: Sebők Krisztián
Eredeti link: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/xvii-szazad/ferfi-viseletek/kiegeszitok/ekszerek/tollforgok/suevegdisz-del-nemetorszag
Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMG_Kv_07_Jankovich/?pg=196&layout=s&query=csatmaMikó Árpád (szerk.): Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2002. 195.o.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.